Balett előadás

2011. 11. 26.

Solymosi Tamás az Olmützi nemzetközi balettverseny zsűrielnöke

Az hatfős, nemzetközi, szakmai zsűri elnökéül a Magyar Nemzeti Balett igazgatóját kérték fel a versenyszervezők.

November 26-án és 27-én öt európai ország negyven balettművésze verseng az Olmützi Nemzetközi Balettverseny díjaiért. Az esemény díszvendégeiként a Magyar Nemzeti Balett két művésze: Bajári Levente első magántáncos és az idei Junior Príma-díjas Pazár Krisztina címzetes magántáncosnő is jelen lesz. A díjátadót követő gálaesten Bajári Levente két pas de deux-jét, a Point és a Way of Words című koreográfiákat adják elő.

 

Érdekel a balett? Most nem jó az időpont? Iratkozz fel a tanfolyam-értesítőnkre:

Név *:
Email cím *:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

 

2011. 11. 23.

Egy vadóc megszelidítése - A makrancos kata

November 23-ától három alkalommal ismét műsorra tűzi az Operaház a Magyar Nemzeti Balett egyik legsikeresebb Seregi-koreográfiáját, A makrancos Kata című balettet. A főszerepekben Popova Aleszját és Kozmér Alexandrát, valamint Apáti Bencét és Szakács Attilát láthatja a közönség. 

Kata, a vadóc lány egész Páduát képes félelemben tartani: nem véletlen, hogy eddig nem talált hozzá illő kérőt. Ám húgát, a kezes Biancát, addig nem adhatják férjhez, amíg az elsőszülött Kata fejét be nem kötik. Ekkor lép színre Petruchio. Tudja, hogy nem lesz könnyű dolga, de azért fogadást köt a sikerére és nekilát. Egyetlen akadály tornyosul előtte: a megszeretni és betörni vágyott, reménybeli hitves. Petruchio természetesen győz, módszeresen felmorzsolja Kata ellenállását, hogy aztán a záró jelenetben a makrancos lányból kezes bárány váljék.

Seregi László koreográfus egész estét betöltő táncszínpadi remekművet alkotott a négyszáz éve ismert Shakespeare-mesére. A novemberi előadásokban a szólisták mellett a Magyar Nemzeti Balett további kiemelkedő táncosai, Komarov Alexandr, Cserta József, Bakó Máté, Radinya Dace és Felméry Lili lépnek színpadra.

 

2011. 11. 18.

Pazár Krisztina Junior Prima Díjat kapott

A Magyar Nemzeti Balett címzetes magántáncosnője kapta az idei Junior Prima Díjak egyik elismerését színház- és filmművészet kategóriában. A fiatal balerina még nincs 30 éves, de számos jelentős szerepet eltáncolt már. 

Az ötvennégy jelölt közül tízen vehették át az elismerést a zsűri döntése alapján. A 7000 euróval járó díjakat a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának tagja, Takács Ildikó, a kategória társalapítója, az FHB Jelzálogbank Nyrt. igazgatóságának elnöke, Spéder Zoltán, valamint a zsűri tagjai közül Molnár Piroska, Eszenyi Enikő és Bálint András adta át.

A Prima Primissima Alapítvány 2003 óta oszt díjakat, és 2007-ben kezdte el a 30 év alattiakat külön kitüntetni. A Junior Prima díjra érdemes fiatal tehetségeket idén is a magyar színház- és filmművészet elismert képviselői jelölték.

 

2011. 11. 11.

Pártay Lilla koreográfust ünnepelték

November 11-én az Anna Karenina előadás után, az Operaház közönségének jelenlétében Solymosi Tamás balett igazgató a színpadon köszöntötte Pártay Lilla balettművész-koreográfust, operaházi tagságának 50. évfordulója alkalmából.

A Kossuth- és Liszt-díjas, kiváló és érdemes művész az Operaház örökös tagja. Táncosi pályája során a balett-irodalom legnagyobb női főszerepeiben aratott hazai és nemzetközi sikereket.

1968 óta koreografál, alkotásai közül kiemelkedik két egész estét betöltő drámai műve, az Anna Karenina és az Elfújta a szél, amelyeket időről időre nagy sikerrel játszik a Magyar Nemzeti balett társulata.

Beszédében Solymosi Tamás kiemelte: „Pártay Lilla precizitása, aprólékos figyelme példakép lett több táncos nemzedék számára. Kitartása, küzdő szelleme azonban példa lehet minden embertársunk előtt.” Pártay Lilla örökre letette névjegyét a balett műfajában. Ragyogó koreográfiáival egyéni felfogása is beépült a hazai balett-történelembe.

2009.11.08.

Karamazov testvérek

balett két felvonásban

Bemutató: 2009. november 7. és 8.
További előadások: 2009. november 12., 13., 15.(11h) , 20., 22. (11h), 26.

F. M. Dosztojevszkij drámáját balett színpadra alkalmazta, a koreográfiát tervezte és rendezte:

Boris Eifman

Zene: Szergej Rachmaninov– Mogyeszt Muszorgszkij – Richard Wagner – orosz cigányzene
A koreográfus asszisztense: Olga Kalmikova

Betanító balettmesterek: Jurij Ananyan, Vera Arbuzova, Ilja Oszipov, Oleg Paradnyik, Okszána Tverdohlebova
Próbavezető balettmesterek: Slava Muchamedov, Végh Krisztina (Érdemes művész), Merlo P. Andrea, Venekei Marianna
Karmester: Medveczky Ádám (Érdemes művész), Szennai Kálmán
Díszlettervező: Vjacseszlav Okunyev

Jelmeztervező: Vjacseszlav Okunyev

Jelmezkivitelező: Szomolányi Zsóka
Szcenika: Juhász Zoltán és Resz Miklós

Világítástervező: Boris Eifman

Alekszej:                               Medvecz József / Oláh Zoltán / Bakó Máté          
Iván:                                      Apáti Bence / Popov Ivan / Cserta József
Dimitrij:                              Csonka Roland / Bajári Levente / Liebich Roland
Katyerina:                            Kozmér Alexandra / Popova Aleszja 
                                              (Kossuth-díjas, Érdemes művész) / Tsygankova Anna

Grusenyka:                          Keveházi Krisztina / Pazár Krisztina / Papp Zsuzsanna

Fjodor Pavlovics:              Komarov Alexandr / Solti Csaba / Szakács Attila

A koreográfus: Boris Eifman

Boris Eifman a szibériai Rubtszovszkban született 1946. július 22-én, ahova az ukrajnai Harkovból származó mérnök apját átvezényelték, hogy a hátországban segítse a szovjet háborús erőfeszítéseket. Ez a költözés mentette meg a szüleit a németektől, akik Kijevben apja egész családját kiirtották. Sztálin uralma alatt a család ugyanúgy élt, mint sok százezren az országban. Édesapja nem mondhatott nemet, amikor Szibériába küldték, ahol egy gyárban dolgozott. Nem házakban laktak, mert gazdasági szempontból hatékonyabb volt, hogy a föld alatt biztosítottak számukra szállást. Egy hat szobából álló veremlakásban élt együtt 8 – 10 család. Nem a pénzhiány volt az oka annak, hogy a kormány nem épített igazi házakat, hanem az, hogy az embereket szinte állati sorban igyekeztek tartani. 1953-ban Sztálin halála után a család elköltözhetett Kisinyovba, a Moldovai Szovjet Köztársaság fővárosába. Eifman hét éves korától tanult balettet és néptáncot egy kisdobos-szakkörben, akárcsak sok más szovjet gyermek. Noha a család zsidó származású, Eifman mégsem változtatta meg jellegzetes hangzású nevét, pedig a Szovjetunióban a neves művészeknek általában „azt tanácsolták”, hogy karrierjük érdekében tegyék meg ezt a lépést. Amikor 12 éves volt, szülei úgy gondolták, hogy a tánc nem a megfelelő foglalkozás egy rendes zsidó fiú számára, inkább orvosnak vagy zenésznek szánták. Ekkor szülei beleegyezése nélkül jelentkezett a kisinyovi operaház balettiskolájába. Felvették, de a szülei azt mondták, hogy csak akkor járhat oda, ha folytatja a zeneiskolát, esténként pedig normál iskolába jár. Már 13 éves korában elhatározta, hogy koreográfus lesz. Annak ellenére, hogy szinte minden koreográfus eredetileg táncos volt, Boris Eifman utoljára növendékként lépett színpadra. 15 éves korától koreográfiákat készített egy csoportnak, amelyet ő maga hozott létre. 1966-ban kezdte meg tanulmányait a Leningrádi Konzervatórium koreográfia tanszékén, amely éppen akkor alakult. Már 1972-es diplomázása előtt lehetősége nyílt koreográfiákat készíteni a televíziónak (Ikarosz, Rokokó variációk, Egy briliáns divertissement, Három kompozíció, Vérvörös nap), jégrevüknek, sőt még a Kirov Balett táncosainak is, például Natalia Makarovának. 1970 és 1977 között a leningrádi Vaganova Akadémia hivatalos koreográfusa volt. Itt olyan produkciók fűződtek nevéhez, mint Az élet felé, A lélek nemes mozdulatai, az Orosz szimfónia, a Fantázia és az Egy félbeszakított dal. 1977-ben a fiatal alkotónak alkalma adódott megalapítani saját színházát, a leningrádi Új Balettet (jelenlegi neve Szentpétervári Állami Akadémiai Balett színház). Az állandó színpad, sőt az állandó próbaterem hiánya és a kis létszámú társulat ellenére Eifman első produkciói rendkívül sikeresek voltak, Akik látták a Duett című balettet Alla Oszipenkóval, a mai napig emlékeznek rá. A színház eredetileg egyetlen koreográfus számára jött létre, ami abban az időben, a Szovjetunióban egyedülálló dolog volt. 1979-ben, két évvel az után, hogy létrehozta a társulatát, Eifman nyugati rockzenét használt fel (amit akkor nem néztek jó szemmel), és szabadon megjelenítette azt, amit a modern férfi-nő viszonyról gondolt. Anthony Austin, a The New York Times moszkvai tudósítója írt Eifman sikereiről, de azt is megjegyezte, hogy a hatóságok éppen akkor léptek fel a Metropol-ügy kapcsán néhány író ellen, akik a kormány cenzorai nélkül próbáltak kiadni egy antológiát. Austin cikkének megjelenése után elbeszélgetett Eifmannal a KGB. „Nem voltam disszidálós hangulatban, de azt kezdték mondogatni, hogy amit csinálok, az nem szovjet művészet, és emigrálnom kellene. Nem tettem.” – vallotta később egy interjúban. Az a paradox helyzet alakult ki, hogy Eifman balettjeit ezután egyszerre támogatták és támadták a kulturális hatóságok. Dezertálásra való felbujtással vádolták A párbaj miatt, amelyben egy katona összeomlását mutatta be.

Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című művének balett feldolgozása azért keltett megütközést, mert Jézus alakja is megjelent a színpadon. A peresztrojka megnyitotta a lehetőséget a turnék előtt, a társulat először 1989-ben szerepelt nyugaton. Karrierje során közel 40 balettet készített a legváltozatosabb műfajokban, produkcióiból számos tévéfilm, munkásságáról pedig több televíziós műsor készült. Boris Eifman egyszerre koreográfus és filozófus. Alkotásaiban az emberi élet legfontosabb kérdéseivel foglalkozik, és megpróbálja feltárni az emberi lélek legmélyebb titkait. A mai világ problémái foglalkoztatják, a kreativitás és a zsenik varázsának problémája, amelyeket például Csajkovszkij, vagy Molière életének interpretációjával tár fel. Napjainkban a Boris Eifman által vezetett színház egyaránt sikernek örvend mind otthon, mind külföldön; világszerte hírnévre tett szert, és folyamatosan turnézik Európában, Ázsiában, Amerikában és Afrikában.

 

Cselekmény

Az Eifman-balett történetmesélése alapjaiban különbözik a Budapesten megszokott előadásokétól. A hagyományos értelembe vett cselekmény helyett – mely maximálisan a Dosztojevszkij regényen alapul – sokkal inkább a szereplők jellemén és a közöttük feszülő viszonyrendszereken van a hangsúly.

I. felvonás

A három Karamazov fiú összegyűlik apjuknál, a szülői birtokon, hogy kiköveteljék a családi vagyon elosztását. Ám Fjodor Pavlovicsnak esze ágában sincs kiadni gyermekei jussát, sőt, kifejezetten élvezi a feszült helyzetet, amit teremtett. Az életet a könnyebb végén megfogó iszákos buja vénember csak magára és a testi élvezetekre gondol.

Legidősebb fia, az első házasságából származó Dimitrij hasonlít leginkább apjára, ami nem véletlen, hiszen ő az egyetlen, aki ebben a miliőben nőtt fel. Ő is szertelenül herdálja a pénzt, szintén féktelen ösztönember, ám jelleme mégis árnyaltabb, mint apjáé.  Nemrég kisegített egy környékbeli ezredest anyagi gondjaiból, akinek lánya, Katyerina megszereti a fiút és a menyasszonya lesz. Meglátja benne a jóra való törekvést és szeretné megmenteni őt saját magától, a Fjodor Pavlovicséhoz hasonló végzettől. Dimitrij elutasítja a lányt. A házasság elodázására jó oka van: a Karamazov ház közelében él Grusenyka, a rafinált és kiszámíthatatlan cigánylány, aki egyszerre kacérkodik Fjodor Pavloviccsal és reménybeli örökösével, Dimitrijjel. Grusenyka élvezettel szemléli a kegyeiért küzdő családtagok versengését.

A két ifjabb Karamazov fivér, apjuk második házasságából születtek, s anyjuk halála után idegeneknél nevelkedtek, csak nemrég tértek meg Dimitrij hívására a családi fészekbe. Az idősebbik, Iván ragyogó képességű gyerek volt, egyetemet végzett, újságcikkeket ír. Az orosz értelmiség kétségbeesett gondolkodó típusa, aki beleszeret a nemes tartású Katyerinába. A lány ellenáll, hiszen fogadalma Dimitrijhez köti. Iván gyűlöli apját és állandó konfliktusban él bátyjával.

A legkisebb fiú, Alekszej a „szerzetes”, a hit közvetítője, aki mindenkit igyekszik elfogadni és olyannak szeretni, amilyen valójában. Az őket megosztó számtalan különbség ellenére a három Karamazov-fiút láthatatlan szálak fűzik össze, hiszen apjuk, Fjodor Pavlovics „bűzös, bűnös” vére folyik ereikben. Alekszej hiába igyekszik békét teremteni a családban. Látja a keserű vetélkedést apja és bátyja, Dimitrij között Grusenyka kegyeiért, látja Fjodor Pavlovics iszákos orgiáit, valamint Katyerina érzelmeinek kétségbeesett hullámzását, aki képtelen eldönteni, hogy Dimitrijt vagy Ivánt szereti. 

            De Alekszej nem csak hogy képtelen segíteni a legközelebbi szeretteit, de egyre inkább felfedezi magában a „karamazovscsina”, a Karamazov-vér visszataszító tulajdonságainak csíráját. Az egész család belekeveredik a családfő és Dimitrij között Grusenykáért folytatott küzdelembe. Fjodor Pavlovics meghal… Dimitrijt vádolják apja meggyilkolásával.


II. felvonás

 

Dimitrijt bebörtönzik. Ártatlan a bűncselekményben, amivel vádolják, és Grusenyka elvesztése óriási csapást jelent számára, úgy érzi, magára maradt a világban.

Iván és Alekszej végeérhetetlen vitákat folytat a lét értelméről és az emberi lélekről. Vitájuk az Inkvizítor és Krisztus alakjában ölt testet, aki visszajött e bűnökkel teli világba az Iván által kreált legenda szerint. Inkvizítor-Iván azt állítja, hogy csak a zsarnokság adhat csendes, békés boldogságot, olyan gyarló lényeknek való boldogságot, amilyennek teremtődtek. Krisztus-Alekszej azonban meg akarja szabadítani az embereket a félelmeiktől, és megadni nekik a szabad választást a jó és a gonosz megismerésében. Az Inkvizítor egyet int – és az engedelmes tömeg ismét kész megfeszíteni Krisztust. „Miért jöttél hát, hogy zavarj bennünket? Eredj, és többé ne jöjj ide... egyáltalán ne jöjj... soha, soha!”

Ivánt furdalja lelkiismerete: magát vádolja azért, mert apja meggyilkolásának gondolatával játszott. Elméjében összekeveredik a valóság és a fantázia, s meglátja Fjodor Pavlovics szellemét.

Iván meglátogatja a börtönben senyvedő Dimitrijt, hogy bevallja neki bűnös gondolatait. A közös sors, a közös szenvedés végül közel hozza a fivéreket egymáshoz, kibékülnek.

Alekszej nem bírja nézni az emberi szenvedést, és embertársai iránti szeretete által vezetve kiszabadítja a siralomházba zárt rabokat. Az elítéltek fejében azonban csak az jár, hogy most „mindent szabad”. Mindent és mindenkit elpusztítanak, ami útjukba kerül.

A család szörnyű véget ér: Fjodor Pavlovicsot meggyilkolták. Dimitrij áratlanul tölti börtönbüntetését, Iván elméje elborul, Alekszej pedig ráébred: hiába a szeretet és az odaadás, a családján ő sem tud segíteni.

                                               Karczag Márton összeállítása
- o -

„Az 1970-es évek elején találkoztam Leningrádban Boris Eifmannal, aki akkor bontogatta szárnyait. A művet körülbelül tíz évvel ezelőtt láttam és akkor azt gondoltam, hogy ez egy fantasztikus darab, és ha volna olyan férfigárdája az Operaháznak, akik el tudják táncolni, akkor biztosan bemutatnám. Most eljött az a pillanat, amikor is nem egy, hanem három kiváló szereposztásban tudjuk kitűzni a balettet.

Nagyon más stílus, mint amit itthon megszoktak, de borzasztóan erős a látványvilága. Ma a világban nagyon kevés olyan alkotó van, aki nagy balettet tud koreografálni, márpedig a közönségízlés látszólag a nagy balettek felé húz, előnyben részesíti az egyfelvonásosokkal szemben. Az a populáris, ezért mindenképen szerettem volna, ha az együttes gazdagodik egy Eifman-művel.

Eifman minden darabja mestermunka, a Sirálytól a Vörös Gisellig. Tavaly A bajadérral és a Balanchine-esttel főleg a hölgyeknek kedveztünk, a Karamazov testvérekben viszont elsősorban a férfitáncosaink kapnak lehetőséget.”

Keveházi Gábor balett igazgató

 

 

2009.09.17.

A Magyar Nemzeti Balett társulata Pozsonyban vendégszerepel

2009. szeptember 17-én Pozsonyban vendégszerepel a Magyar Nemzeti Balett együttese. A társulat egy gálaműsor keretében, a város Nemzeti Színházban adja elő a nagysikerű Concerto Barocco című Balanchine koreográfiát.

A Bach zenéte készült balett szólistái Pap Adrienn, Somorjai Enikő és Szirb György lesznek. A társulatot Merlo P. Andrea balettmester kíséri el, a darab világítását Keveházi Gábor balettigazgató készíti.  

Rajtuk kívül a Magyar Nemzeti Balettet és a Holland Nemzeti Balettet egyszerre képviselő Tsygankova Anna is fellép, aki az amsterdami együttes vezető szólistájával, Jozef Vargával egy pas de deux-t ad elő A hattyúk tava című balettelőadásból.

Bízunk benne, hogy művészeink gyönyörű színpadi alkotása a pozsonyi közönséget is elbűvöli majd.

 

2009.09.10.

Bajári Levente ismét fellép a világhírű

Le Gala des Étoiles balett gálán

Bajári Levente „Way of Words” című koreográfiájával ismét meghívást kapott a 2009. szeptember 10-én, Montrealban megrendezésre kerülő „Le Gala des Étoiles” balett gálára, amely a világ legkitűnőbb klasszikus és modern balett művészeinek „csúcstalálkozója”.

Az évente megrendezett Le Gala des Étoiles balettgálát Victor Melnikoff alapította 1986-ban, Montrealban, azzal a céllal, hogy bemutassa a világ legkiemelkedőbb táncművészeit a kanadai közönségnek. A fogadtatás olyan frenetikus volt, hogy további előadásokat rendeztek Kanada nagyobb városaiban.

A fiatal koreográfus elmondta: „Óriási megtiszteltetés számomra, hogy alkotóként ismét jelen lehetek e több mint két évtizedes múltra visszatekintő, nemzetközi hírű tánceseményen, amelyen a nemzetközi táncélet színe-java lép fel. Bízom benne, hogy „Way of Words” című darabom ismét sikert arat.”

Bajári Levente modern pas de deux-jét a koreográfus és Pazár Krisztina címzetes magántáncosnő előadásában láthatja majd a közönség. Az ifjú művészek a gálaműsor után Miamiba utaznak, s szeptember 12-én egy jótékony célú nemzetközi balett gálán előadják Bajári Levente korábbi darabját, a „Point” című koreográfiát.

 

2009.08.21.

Pazár Krisztina és Bajári Levente

új koreográfiával mutatkozik be az Imatrai Balett Gálán

A finnországi Imatra városában 1996 óta minden év augusztusában megrendezésre kerülő Imatrai Balett Gálán a klasszikus balett irodalom legszebb részleteit, valamint modern koreográfusok alkotásait láthatja a közönség.

Idén ismét Pazár Krisztina és Bajári Levente képviseli hazánkat, akik ezúttal egy kolumbiai koreográfusnő, Annabelle Lopez Ochoa kifejezetten  a magyar balett művészek számára készített új alkotását, a „Locked Up Laura” című izgalmas kortárs duettet mutatják be.

A finn közönség az augusztus 21-e és 24-e között megrendezésre kerülő fesztiválon Bajári Levente legutóbbi koreográfiáját, a „Way of Words” című darabot is megtekintheti.

 

2009.07.22.

A Magyar Nemzeti Balett társulata a Kanári-szigeteken vendégszerepel

2009. július 22-től 26-ig a kanári-szigeteki Las Palmas városában vendégszerepel a Magyar Nemzeti Balett együttese, s három alkalommal mutatja be Seregi László Szentivánéji álom című Shakespeare-adaptációját.

A spanyol közönség a város kőszínházában, a híres Teatro Pérez Galdósban láthatja majd a Mendelssohn válogatott zeneműveire készült magyar balettelőadást. 

Az idén 80. születésnapját ünneplő Seregi László a mai napig aktívan részt vesz az együttes életében, így a turné próbáit is maga irányítja. 
„Életem alkonyán készítettem el a Szentivánéji álom című darabomat – nyilatkozta Seregi -, s csodálatos emlékek fűznek ehhez az alkotáshoz.

Amit leginkább kedvelek, s amit a koreográfia legsikerültebb részének is szoktak nevezni, az a két szerelmespár intrikákkal és varázslással bonyolított jelenete. Most is nagyon élvezem a munkát: maga az, hogy dolgozom, csökkenti a korommal járó fájdalmakat. 


Bízunk benne, hogy Seregi számtalan színpadi bravúrja, a fordulatos cselekmény és a shakespeare-i karakterek vidám játéka Las Palmas közönségét is elbűvöli.

 

2009.06.29.

Nemzetközi balett kurzus a Magyar Állami Operaházban

2009. június 29-én kezdetét vette a Magyar Nemzeti Balett által szervezett, július 24-ig tartó nemzetközi nyári balett kurzus a Magyar Állami Operaházban.

A Keveházi Gábor balett igazgató szakmai irányításával megrendezett kurzusra klasszikus előképzettséggel rendelkező táncművészek jelentkezhettek. Az Operaház a tehetséges pályakezdők és ifjú művészek továbbfejlődéséhez a legjobb magyar, orosz és francia balettmestereket - köztük Pongor Ildikót, Slava Muchamedovot és Raza Hammadit - biztosítja. 

A négyhetes képzés végén, július 23-án a nyári kurzus résztvevői egy nyilvános, kétrészes próbatánc keretében adnak majd számot tudásukról az Operaház színpadán. A műsor első részében Keveházi Gábor, Pongor Ildikó és Raza Hammadi tart egy különleges, egyszeri és megismételhetetlen balett órát a közönség nyilvánossága előtt. Majd a második részben repertoár részleteket mutatnak be a növendékek, és előadják Raza Hammadi külön erre az alkalomra készített új koreográfiáját is.

Az este 7 órakor kezdődő előadás nemzetközi próbatánc is egyben, hiszen a kurzusra tizenöt vezető európai balett együttes igazgatója érkezik majd, akik lehetőséget kapnak arra, hogy szerződést kínáljanak az általuk legjobbnak ítélt művészeknek. 

2009. július 24-én a Magyar Állami Operaház Székely Bertalan termében nemzetközi táncszakmai szeminárium és kerekasztal beszélgetés zárja a kurzust, amelyen a balettigazgatókon kívül neves művészeti szakemberek is részt vesznek. 

A szemináriumon előadást tart Devin Fidler, az International Business Trends Center (Nemzetközi Üzleti Trend Központ) igazgatója. Az elismert jövő-kutató és tanácsadó körvonalazza majd a fundraising, vagyis az adománygyűjtés trendjeit és stratégiáit, valamint a művészeti ágak támogatásának jelenleg aktuális, nemzetközi gyakorlatát.

 

2009.06.27.

Díjat alapítottak ifj. Nagy Zoltán balett művész emlékére

Ifj. Nagy Zoltán, Kossuth-díjas balett művész, a magyar táncművészet egyik meghatározó személyisége 2008 márciusában hunyt el.

A Magyar Nemzeti Balett első magántáncosának családja és a Magyar Táncművészeti Főiskola által létrehozott „ifj. Nagy Zoltán Alapítvány a Táncművészetért” alapítvány egy táncművészeti díjat alapított a művész emlékére, amelynek legfőbb célja ifj. Nagy Zoltán szellemiségének és művészetének megőrzése. 

A „NAGY” Alakításért Díjat – Kiss László szobrászművész nonfiguratív kisplasztikáját és egy oklevelet – a Magyar Nemzeti Balett művészei kaphatják. 

A díj odaítéléséről a művész özvegye és édesapja – Soós Erika és Nagy Zoltán balett művészek – és az ifj. Nagy Zoltán Alapítvány a Táncművészetért alapítvány kuratóriuma közösen döntenek. 

A díjat első alkalommal 2009. június 12-én, a Rómeó és Júlia című balettelőadás végén adják át, a Magyar Állami Operaház színpadán.

 

2009.05.20.

EuroPAS Magyar Táncdíj és Gála 2009

EuroPAS Magyar Táncdíj 1. Az EuroPAS Magyar Táncdíj a TÁNCMŰVÉSZET című, első és egyetlen

magyar táncfolyóirat szakmai díja.

2./ Alapítás: 
A díjat Kaán Zsuzsa főszerkesztő alapította, és ő kérte fel a kuratórium tagjait is. A díjat Pauer Gyula Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész készítette, és a díj prototipusát 1993. október 18-án adta át Kaán Zsuzsának, mint 
a TÁNCMŰVÉSZET című lapot kiadó alapítvány elnökének a Magyar Állami Operaház színpadán. Ez a nap a díj alapítási dátuma. 

3./ A díj bemutatása: 
A díj egy táncosnőt ábrázoló bronz héjplasztika, oklevél és aranyozott kitűző, valamint a szaklap médiaajándéka, azaz minden díjazott számára egy exkluzív interjú a lapban. 

4./ A díj neve: EuroPAS Magyar Táncdíj® 
E név jelképes üzenete, a díj szlogenje a francia Pas = lépés és 
az Európa szó összevonása alapján: 

„Egy lépés Európa felé – Egy lépéssel Európában”. 

5./ Átadás és kategóriák: 
A díjat először 1994-ben, a Tánc Világnapjához, április 29-hez legközelebb eső balettesten, tehát 1994. május elsején – Seregi-Prokofjev: Rómeó és Júlia című balettje előtt -, a Magyar Állami Operaházban adták át. 

6./ Kategóriák (bármilyen táncágazatban): 
• Magyarországon működő magyar táncos 
• külföldön működő magyar táncos 
• egy társulat, amely méltón képviseli a magyar táncművészetet itthon és külföldön egyaránt. 


II. I. EuroPAS-Gála® 

1./ Változások az EU-s csatlakozás kapcsán: 
2003-ban az EuroPAS Magyar Táncdíj® X. átadása – vagyis az I. átadás 10. évfordulóján – 2003. május elsején - kitűnően összekapcsolódott hazánk EU-s csatlakozásának megünneplésével – és egy gyönyörű gálaesttel is. 
Címe: EuroPAS-Gála® 
A Budapesti Operettszínházban megrendezett I. EuroPAS-Gálán® elkezdődött egy máig tartó hagyomány: a díjkiosztást követő gálán csak díjazottak léphetnek fel, tehát a hazánkban és külföldön működő, EuroPAS-díjas 
magyar táncművészek – „a legjobbak legjobbjai”. 

2./ A díj és a díjkiosztó gála új koncepciója: 
2004-ben, a XI. átadás alkalmával Magyarország EU-ba való belépését ünnepeltük meg. Ekkor az Europa Magyar Táncdíj® nemzetközivé vált. 
Ez azt jelenti, hogy az EuroPAS Magyar Táncdíj®-at már nemcsak magyar, de külföldi táncosok vagy társulatok is kaphatják. 

3./ Új kategóriák születtek (bármilyen táncágazatban): 
• Magyarországon működő külföldi táncos 
• Külföldön működő külföldi táncos 
• Külföldön működő együttes 

4./Az EuroPAS-Gála® szlogenje: „TÁNCCAL EURÓPÁBAN!” 

III. VII. EuroPAS-Gála® 
2009-ben, a XVI. díjátadáshoz már a VII. EuroPAS-Gála® kapcsolódik. Ezen a kétrészes esten az új díjazottak, illetve néhányan a korábbi kitüntetettek közül adják majd a műsort. Kivételes tehetségek, nagyszerű társulatok és szólisták. 

1./ Az VII. EuroPAS-Gála® helyszíne (mint eddig minden évben): 
a Budapesti Operettszínház. 
2./ A VII. EuroPAS-Gála® időpontja: 2009. május 1., 19:00 óra; 

3./ Az ünnepélyes, elegáns díjátadáson a díjakat a szponzorok a kuratórium tagjaival együtt adják át a színpadon. Ezután, a műsor I. részében néptáncművészetünk legjobbjai mutatkoznak be. 
A műsor II. részében a balettművészet és a többi táncágazat díjazottjai mutatkoznak be a közönségnek. 

IV. Az EuroPAS Magyar Táncdíj® és a Kuratórium 

A ’93-ban alapított táncművészeti díj azokat a táncművészeket népszerűsítette, akik hazánk táncművészetét kivételes színvonalon képviselik a magyar s a külföldi színpadokon. A díj az alapítás óta a kiérlelt, nagy tradícióval rendelkező táncágazatokat és a fiatal, de pályájukon már beérett művészeket jutalmazta. Ez a koncepció az elmúlt 15 év folyamán nem változott. Az EuroPAS Magyar Táncdíj® odaítélésének 15. évfordulója azonban 2 fontos változást hozott: 

A./ A kuratórium tagjai 2008-tól: 

A díj odaítélésének elbírálását kezdettől fogva héttagú kuratórium látta el, élén az alapító elnökkel. A 15 év elmúltával azonban megérett az idő arra, hogy a kurátorok zömét már az elmúlt évek kitüntetettjei, azaz EuroPAS Magyar Táncdíjasok alkossák. Így az új tagokkal megújított tagság elmélyíti a díj szakmai jellegét; sőt, rangját is megnöveli, hatáskörét megerősíti. 
• Dr. Bárándy György ügyvéd 
– aki a színházba járó igényes közönség szemével figyeli a táncművészeket. 
• Cserta József 
– EuróPAS Magyar Táncdíjas balett művész (2007), a Magyar Nemzeti Balett Harangozó-díjas szólistája. Szakterülete: a klasszikus, modern és kortárs balett. 
• Mihályi Gábor 
– EuroPAS Magyar Táncdíjas néptáncművész /koreográfus (2007), a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke. Szakterülete: az autentikus és kortárs színpadi néptánc. 
• Solymosi Tamás 
– EuroPAS Magyar Táncdíjas balett művész (1998), a Magyar Nemzeti Balett volt vendégszólistája, a Wiener Staatsoper vezető magántáncosa, a nemzetközi balett színpadok sztárja. Szakterülete: a klasszikus, modern és kortárs balett – nemzetközi vonatkozások szerint. 
• Szántó Péter 
– a Magyar Divat- és Sporttánc Szövetség elnöke, a Nemzetközi Divattánc Szövetség (IDO) és a Nemzetközi Néptánc Szövetség elnökségi tagja. Szakterülete: divattánc, show tánc, versenytánc, formáció, színpadi néptánc. 
• Szinetár Miklós 
főrendező. Szakterülete: a színpadi tánc, musical, revü 
• A kuratórium elnöke: Kaán Zsuzsa 
tánctörténész, kritikus, a TÁNCMŰVÉSZET főszerkesztője, a szakmai díj és az EuroPAS-Gála® alapítója, névadója, a logó tervezője, a gálák szerkesztő-rendezője. Szakterülete: kritikusként valamennyi élő hazai táncágazat (balett, néptánc, színpadi tánc, versenytánc, társastánc, flamenco stb.) 
Kompetenciája a magyarországi és a külföldi táncművészetre is kiterjed. 
A díj odaítéléséről a Kuratórium dönt. Évente legalább 1 db, maximum 7 db díj adható. A kuratórium döntése végleges, az ellen fellebbezésnek helye nincs. 

B./ Az EuróPAS Magyar Táncdíj® „ÉLETMŰ”-díja 

A díj 15. átadása alkalmából a díj kuratóriuma úgy döntött, hogy ismét kibővíti 
a kategóriák tipusát, és megalapította az ÉLETMŰ-díjat, amelyet csak a legkiválóbb szakemberek kaphatják meg, 80.éves születésnapjuk alkalmából. 
Eddigi Életmű-díjasok: 
• KLAPKA GYÖRGY - 2008. december 26. 
(Külföldön működő magyar táncos/koreográfus; Klassz. balett-show tánc ágazat) 
• KRICSKOVICS ANTAL - 2009. február 19. 
(Magyarországon működő magyar és külföldi táncos/koreográfus; 
Néptánc-modern tánc ágazat) 

V. A XVI. EuroPAS Magyar Táncdíj® 

A táncdíj 2009-ben – a Kuratórium 2009. április 3-án hozott döntése értelmében két kategóriában és három ágazatban kerül átadásra. 
1./ kategória: Magyarországon működő magyar táncos/koreográfus 
Ágazat: klasszikus és modern balett 

• BOROS ILDIKÓ - A Magyar Nemzeti Balett szólistája 
• KERÉNYI MIKLÓS DÁVID - A Magyar Nemzeti Balett szólistája 

1./ kategória: Magyarországon működő magyar táncos/koreográfus 
Ágazat: autentikus és színpadi néptánc 

• NEMES SZILVIA – A Magyar Állami Népi Együttes szólistája 
• CSABA ZSOLT – A Magyar Állami Népi Együttes szólistája 

1./ kategória: Magyarországon működő magyar táncos/koreográfus 
Ágazat: Show tánc- modern tánc-kortárs tánc 

• BAKÓ GÁBOR - Független művész 

2./ kategória: Külföldön működő magyar táncos/koreográfus 
Ágazat: klasszikus, modern és kortárs balett 

• HARANGOZÓ GYULA - A Wiener Staatsoper und Volksoper 
Balett igazgatója

 

2009.04.27.

Lakatos Gabriella emléktáblájának avatása

Kedves Kollégák Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata, a Magyar Állami Operaház - Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Táncművészek Szövetsége

2009. április 27-én (hétfőn), 15 órakor avatja fel Lakatos Gabriella prímabalerina, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művész 

emléktábláját a művésznő egykori lakhelyén, a XI. kerület Kelenhegyi út 38/A. számú háznál. 

Az avatáson beszédet mond Keveházi Gábor, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója. 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Cullberg Balett: Empty House, Negro con Flores, Walking Mad

 

2009.04.17.

2009. április 17, 18. 19.00 óra Művészetek Palotája, Fesztivál Színház A TÁNCFÓRUM 2009 keretében

A Cullberg Balett több mint négy évtizede a modern táncművészet frontvonalának egyik vezető társulata. Az együttes mintegy negyven országban lépett fel, és a svéd kultúra elismert utazó nagykövete. Az elmúlt tíz évben a Cullberg Balett előadásainak nagyjából felét Svédországban tartotta, míg a többi alkalommal európai, ázsiai, ausztráliai és amerikai közönség előtt lépett fel nagy sikerrel.


A Cullberg Balett legnagyobb kincse: a táncosai. A társulat összetétele a kezdetektől színes volt, és ma is számos nemzet képviselteti magát. A táncosok szakmai felkészültsége és erős színpadi jelenléte adja meg a társulat egyéni jellegét. A Cullberg Balett a Svéd Nemzeti Utazó Színház, a Riksteatern részeként működik. 

A Cullberg Balett története 

Birgit Cullberget a Miss Julie 1950-es ősbemutatója óta nagy hatást gyakorolt a kortárs svéd és külföldi balettéletre. A Miss Julie az óta a világ egyik leggyakrabban előadott darabja lett. 
Az 1960-as években – személyes, szenvedélyes és gyakorta humorral fűszerezett stílusának köszönhetően – Birgit Cullberg Svédországon kívül is nagy sikereket ért el. 1967-ben, a Riksteatern szervezet keretein belül alapította meg a mai Cullberg Balettet. A társulatot nyolc, nagy gonddal kiválogatott táncos alkotta, köztük három svéd. 

Mats Ek az 1970-es években tűnt fel a táncművészet világában, s olyan erőteljes és társadalmi üzenetet hordozó darabokkal szerzett nevet magának, mint a Soweto és a Bernarda, melyeket a Cullberg Balett számára alkotott. A rákövetkező évtizedben úttörő szerepet vállalt klasszikus darabok, így a Giselle és A hattyúk tava felújításával. Mats Ek 1990-es években létrehozott darabjai közül a Cullberg Balett által előadott Carment Emmy-díjjal jutalmazták. 
Birgit Cullberg (1967-1985) és Mats Ek (1982-1993) összesen 26 éven át voltak felelősek a Cullberg Balett művészeti irányításáért. Kivételes értékű munkájukkal kitörölhetetlen nyomot hagytak a társulaton, és a Cullberg Balettet a táncművészet élvonalába emelték. 

Amikor Mats Ek 1993-ban visszavonult a Cullberg Balett művészeti igazgatói posztjáról, Carolyn Carlson vette át a helyét két évre, akinek a társulat a Sub Rosa című egészestés előadást köszönheti. 

Az 1995-től 2003 júliusáig tartó időszakban a társulat művészeti vezetését Lena Wennergren-Juras és Margareta Lidström látta el. 

Lena Wennergren-Juras az 1967-es alapítás óta a Cullberg Balett tagja volt. Közeli kapcsolatban állt Birgit Cullberggel, aki kifejezetten az ő számára alkotott bizonyos főszerepeket. Amikor Lena Wennergren-Juras táncos pályafutása véget ért, munkatársi kapcsolata Mats Ekkel szorosabbra szövődött, végül asszisztenseként segédkezett a próbák során. Ekkortól vállalt szerepet Ek koreográfiáinak színpadra helyezésében is, úgy a Cullberg Balett, mint más svéd és külföldi társulatok számára. 

Margareta Lidström 1973-ban csatlakozott a Svéd Királyi Baletthez, és 1978-ban szólótáncossá, majd 1987-ben vezető táncossá lépett elő. Margareta Lidström 1992 óta a Cullberg Balett tagja, és többek között Carolyn Carlson, Mats Ek és Ohad Naharin próba-asszisztenseként dolgozott. 

2003. július 1-jén egy svéd koreográfus, Johan Inger került a Cullberg Balett művészeti igazgatói posztjára. Johan Inger Stockholmban született, táncművészeti tanulmányait a Svéd Királyi Balettiskolában és a Kanadai Nemzeti Balettiskolában folytatta. 1985-től a Svéd Királyi Balett tagja, majd 1989-től szólótáncosa. 1990-ben a Holland Táncszínházhoz (NDT) csatlakozott. 

Johan Inger számára koreográfusként 1995 ősze jelentette az áttörést, amikor az NDT II. számára alkotott balettjéért a Philip Morris’ Finest Selection-díjban részesült. Ezt követően rendszeresen készített új koreográfiákat az NDT-nek. A Walking Maddel kiérdemelte a Lucas Hoving-díjat, mellyel a holland színházak jutalmazzák 2001 legjobb előadását. 

A Cullberg Balett művészeti igazgatójaként Johan Inger saját maga és nagy gonddal összeválogatott más koreográfusok balettjaiból teljesen új repertoárt állított össze. 

2008 nyarán Johan Inger búcsút mondott a Cullberg Balettnek, és szabadúszó koreográfusként folytatja pályafutását. 

Program 
Empty House 
„Életem tükrét arcomhoz emelem (…) a képet egy ütéssel összezúzom – a világ, mint mindig, a helyén” 
Szofu Taigen, 1555 

Koreográfia, díszlet és jelmez: Johan Inger 
Jelmez: Mylla Ek 
Fényterv: Erik Berglund 
Videó: Anders Amrén 
Zene: Lajkó Félix 
Időtartam: 35 perc

„Az egyén mélyen kifejező rugalmassággal vonaglik és kutatja a magányból való kitörés lehetőségeit. A magyar népzene hajtja őket, a hegedű nem lankadó ritmusa biztosít hátteret az emberek az élet akadályai ellen folytatott küzdelméhez.” 
Göteborgs-Posten 2005. november 6. 

„Futás és a közönségnek hátat fordító táncosok jellemzik Johan Inger Empty House című darabját, mely elegáns, egy, két, vagy több személyre írt szabad, gyors tanulmányokat magában foglaló körkörös kompozíció. Inger az élet erőteljes és gazdagon színezett jelenségeit úgy mutatja be, mint amik egyre távolodóban, nekünk hátukat mutatva is folytatódnak.” 
Expressen 2006. november 5. 


Negro con Flores 
„A Negro con Flores a sötétség és a fény, a komolyság és könnyedség között húzódó tájon játszódik. Számos érzelmen keresztül vezet az út, a cél a megszabadulás, a továbblépés. Ezzel a darabbal megpróbáltam elszakadni a tőlem megszokott mintáktól, és ezáltal – remélem – új utakat találhatok.” 
Johan Inger 

Koreográfia, díszlet és jelmez: Johan Inger 
Fényterv: Erik Berglund 
Videó: Anders Amrén 
Zene: Stefan Levin 
Időtartam: 35 perc 

„A mozdulatok a gegfilmekre vagy képregényekre emlékeztető motívumokkal keverednek, a rózsacsokor körül lejtett tánc különösen erős komikus és meglepő elemekkel bír. Inger kihasználja a Cullberg táncosainak a technikai felkészültség és drámai képesség egyedi egyvelegéből származó különleges kifejezőerejét.” 
Göteborgs-Posten 2005. november 6. 

„Inger legújabb, ‘Negro con Flores’ című darabjában új, személyesebb és bátrabb módját fedezi fel a földhözragadtságtól való elszakadásnak….A képzelet és a történetmesélés veszik át a vezető szerepet. A virágcsokor, amit a nők meg akarnak szerezni, és ami fölött Tilman O’Donnell és Thomas Zamolo fantasztikus, erotikus táncháborúba bocsátkozik, vitathatatlanul az est fénypontja, és vörösbe hajló színe kellemes kontrasztot ad a földszín háttérrel.” 
Dagens Nyheter 2005. november 6. 

„A vadonatúj Negro con Flores az est meglepetése….Az As If-hez hasonlóan most is Stefan Levin áll a zene, a fülhasogató ritmusok mögött, melyek egy rémálomhoz nyújtanak hátteret. Egy álmokból szőtt valóság árnyékvilága ez, melyben a vágy, az árulás és a veszteség a villámok fényében jelenik csak meg. Egy rózsacsokor kétszeres értelemmel töltött főszereplőjévé válik egy udvarlásnak (Tilman O’Donnell és Thomas Zamolo), melyet nem fogunk egykönnyen elfelejteni….A fény (és értelem) utáni hajtóvadászat központi elem, a vadul himbálózó lámpa a tánc része lesz, rendszertelen mozgása egyszerre meghatározhatatlan és izgalmas. Az egyének kivívják ugyan szabadságukat, de az átmenetiség törékeny, sötét érzése megmarad.” 
Svenska Dagbladet 2005. november 6. 

Walking Mad 
A Walking Mad 2001-ben született, a Holland Táncszínház számára. A Ravel Bolerojának dallamára komponált drámai kaland három nő, és az ő saját magukkal és az életükbe belépő férfiakkal való kapcsolatainak története. A darab hangneme vidám, de mondanivalója komoly. 2001-ben a Walking Mad elnyerte a holland Lucas Hoving-díjat, majd 2004-ben az olasz Danza & Danza táncművészeti magazin tüntette ki a legjobb olaszországi előadásnak járó elismeréssel. 

Koreográfia, díszlet és jelmez: Johan Inger 
Fényterv: Erik Berglund 
Zene: Maurice Ravel 
Időtartam: 28 perc

„Ez a széles közönség ízlését kielégítő darab tovább erősíti a Johan Inger és egy világszínvonalú tánctársulat közötti köteléket… csodálatos vágyakozás a tánc után.” 
Svenska Dagbladet 2003. október 5. 

„…bár a Cullberg Balett előadásaiból mindig sugárzik az önbizalom, ez a darab különösen tisztán cseng, minden bizonnyal a koreográfus lelkesedésének hála…Johan Inger valódi vitamininjekció.” 
Dagens Nyheter 2003. október 5. 

A magával ragadó és előre mutató energia, a szakmai kiválóság és a váratlan, csendes humor jellemzik ezt a balett-társulatot…gyönyörködtető a szemnek, ugyanakkor izzik a dinamizmustól.” 
Aftonbladet 2003. október 5. 

„A Cullberg Balett lenyűgöző.” 
Expressen 2003. október 4. 

„tánc, ami megérint, és összhangban van saját ritmusunkkal.” 
Göteborgs-Posten 2003. október 7.